Halad a MailStamp-feldolgozás

Az itt látható, annak idején Nigériában postára adott borítékdarabkával 178-ra emelkedett az Arnolfini MailStamp Collection feldolgozott és publikált darabjainak száma. Az ennek keretéül szolgáló blog eddig lényegében ugyanennyi egyedi látogatót vonzott, ha hinni lehet a számlálónak. Érdekes tapasztalat, hogy több helyről - Budapesttől Koppenhágán át Québecig - érkeztek felajánlások, miszerint szívesen gyarapítanák a gyűjteményt saját archívumuk darabjaival. Nos, ez bizonyára nagyon érdekes lenne, de - amint az a projektleírásból is következik - ez egy zárt kollekció, amelyből sem elvenni nem lehet, sem hozzáadni. Amúgy a felbélyegzett töredékek digitalizálása napi rendszerességgel zajlik, ám ez a doboz tartalmán egyelőre egyáltalán nem látszik meg. Kérdés, a háromszámjegyű kódolás elég lesz-e a teljes gyűjteményhez. A legtöbb levelet amúgy Belgiumban adták fel, ám az első 178 tétel között további 34 ország is képviselteti magát. A projekt, amely eddig sem nélkülözte a varázslatos véletlen dimenziót, január 27-én újabb titokzatos fejleményt produkált: egy teljesen közönséges szkennelés után az alábbi kép jelent meg a számítógép monitorján; megfejtés nincs...

Útban Bamako felé

A Budapest-Bamako 2010-es versenyében az Afrikai-Magyar Egyesület egy segélyszállítmánnyal megrakott kamionból, és az azt kísérő autókból álló konvojjal képviselteti magát. Az Arnolfini Archívum a 9 fős team egyik ismerős tagjától - a batátainak csak Dezső - kapta azokat a marokkói felvételeket, amelyből az itt látható montázs készült. A nehéz és veszélyes versenyben – amelyen már eddig is több baleset történt – a legfrissebb, január 25-i hírek szerint a csapat több mint 5 ezer kilométert tett meg, s jelenleg is folytatja útját dél felé, hogy eljuttathassa szállítmányát Maliba.

Látogató a bérházudvaron

A fenti asszonyság egy VII. kerületi bárházudvaron látta meg a napvilágot - pontosabban az esti derengést. Design, kivitelezés: Laufer Judit és Hámori Dóri. Kellékes-asszisztens: Bozsik Gyöngyi.

Bori elbontja a falakat

Kováts Borbála Falak, rétegek című kiállítása 2010. január 29-én zár a Csepel Galériában (Budapest, XXI. kerület, Csete Balázs u. 13. - bejárat az Árpád utca felől). Az elektrografikai anyagtól előtte való nap, azaz 28-án délután 5-től fél 7-ig Finisszázs keretében is búcsút lehet venni.

Arnolfini MailStamp Collection

Izgalmas vállalkozásba fogtunk, amelynek még nem látszik a vége, de az eleje már igen: 2010. január 14-én elindítottuk új blogunkat, amely az Arnolfini MailStamp Collection nevű gyűjteményt prezentálja, folyamatosan bővülő tartalommal. Talán kicsit hosszú ide, de elég jól összefoglalja a lényeget a blogindító bevezető; íme:

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy belga kisfiú, aki bélyegeket gyűjtött. Miután felnőtt, diplomata lett belőle, és hosszú karrierje során különböző nemzetközi szervezeteknél és hivataloknál dolgozott. Vezetőként és szakértőként rengeteg levelet kapott, a világ minden tájáról. Mivel élt még benne a gyermekkori szenvedély, a felbélyegzett borítékokat évtizedeken át gondosan félretette. Amikor már annyi levél gyűlt össze, hogy képtelenség volt tovább tárolni, az egész gyűjteményt egy baráti magyar családnak adta, mondván: a kisfiuk talán szintén értékeli majd a színes bélyegeket. És valóban. A család nekigyürkőzött hát, hogy bélyeggyűjteménnyé konvertálja a kopertakollekciót. Első lépésként – a könnyebb kezelhetőség érdekében, több heti munkával – kitépték, illetve kivágták a borítékokból azokat a részeket, ahová annak idején a bélyegeket ragasztották. Ezt követte a leáztatás, majd a szárítás. Ezres nagyságrendű bélyeggyűjteménynél jártak már, amikor – mint utóbb kiderült: a huszonnegyedik órában – meghívták budapesti házukba az Arnolfini Archívum családi alkotócsoport tagjait ebédre. Szó szót követett, mígnem előkerült egy doboz, benne azokkal a kitépett levéldarabkákkal, amelyek még nem jutottak el a technológiai sorban a leáztatási fázisig. Az anyag sorsa ezzel megpecsételődött. Az első megdöbbenésből felocsúdva a kartondobozt, a benne lévő, még megmaradt borítékrészletekkel együtt – a nemzetközi küldeményművészeti mozgalom nevében – azonnal lefoglaltuk, és alkotóműhelyünkbe szállítottuk. E doboz tartalma az Arnolfini MailStamp Collection, amely egyszerre élet- és kordokumentum, bélyegművészeti lelet együttes, egy spontán, évtizedeken és országhatárokon átívelő fluxus projekt ihletett végeredménye, illetve a teljesség metaforája. Ezen egyszeri és megismételhetetlen readymade gyűjteményt, amelyhez hozzátenni nem lehet, elvenni pedig nem szabad belőle, az Arnolfini Archívum projektjeként, e blog hivatott közkinccsé tenni.

Zsubori Ervin, Arnolfini Archívum

Macska a fa alatt

Még kicsit karácsony, már kicsit újév: a "saját levében" gasztroblog bloggere értő macskával is dicsekedhet, ráadásul még az irodalmi ízlésük is hasonló...

Kovács Tamás a Fugában

Kovács Tamás László ZEN című kiállítása 2010. január 25-éig tekinthető meg a FUGA Budapesti Építészeti Központban (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. – nyitva a hét minden napján, 11-től 22 óráig). Passuth Krisztina művészettörténész, kiállítási ajánlójában, egyebek között így ír: „Kovács Tamás legújabb műveiben minden fehér és ezüst, ugyanaz a világ, amit már ismerünk, és mégis egészen más. A fekete-vörös-fehér kontrasztja, harmóniája megváltozott: átment valami lágyabb formavilágba. Kerek, gömbölyű és hullámzó formák váltakoznak. Nincs feszültség, nincs harc, béke van. A korábbi vörös-fekete kifelé, a külvilág felé irányuló dinamizmusa helyett inkább csend, intimitásra törekvés látható. A formák korongból vagy szétvágott félgömbökből alakulnak ki, csavarodnak, változnak, akárcsak azok a lények, amelyeket évtizedekkel korábban Jean Arp teremtett. Diamorf világ, de fehér és ezüst színben: olyan tiszta puritán, hogy szinte beleolvad az őt környező, fehér-szürke terem egészébe. Nem akar kiválni, nem akar kiugrani, eggyé válik környezetével, mintha abból született, bontakozott volna ki. A választott anyag: a fehérre festett vas és a csillogó krómacél nemes együttese valami újat mond a korábbiakhoz képest.”